Skócia, Külső-Hebridák, Lewis és Harris szigetén, 2020. augusztus 12-16.
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
2020. aug. 12.
Gairloch a szárazföldön - Scalpay a Külső-Hebridákon, Lewis és Harris szigeten (36 tmf)
Mérgesek voltunk a széljelentésre, mert egész napra tökéletes irányú és erejű szelet jelzett a mi területünkre. Helyette szélcsendben motoroztuk végig a csaknem egy balatonnyi hosszúságú utat a Külső-Hebridák legnagyobb szigetéig. 9 óra alatt le is gyűrtük. A szél meg végig csak az előrejelzésben fújt, de ott keményen. Az óránkénti frissítések alapján dagadnia kellett volna a sárkányszárnynak. Nagyon bosszantó.
Az út elején, a Gairloch-ot rejtő hosszú öbölből kifelé haladva, társunk is akadt.
Öröm az ürömben, hogy a hullámzás is épp annyira volt lagymatag, mint a szél. Kényelmesen mozoghattunk a hajón, olvastunk, főzőcskéztem is. Mintha végig egy békés horgonyzóhelyen lettünk volna.
A pulzusunkat félúton egy csukabálna (Minke Whale) látványa kicsit megemelte, de hiába vártuk a többi bálnát, vagy egy látványos kiugrást, fújást, egyedül volt, és csak úszott egyenletes tempóban észak felé.
Rapid Transit-on az USA-ból vitorláztunk át a kanadai Új-Skóciába, amikor bálnák közé csöppentünk. Egy a hajónkhoz jött, a szívbajt hozta rám a termetével. Hasonló élményre várunk azóta is (szívbaj nélkül).
A Külső-Hebridák legnagyobb szigete a Lewis és Harris nevet viseli. A két név ellenére egyetlen szigetről van szó, aminek az északi, laposabb része Lewis, a déli pedig Harris. Mi a déli Harrist céloztuk meg a mai napra.
Rendkívül tagolt a part, millió öblöcske, szigetecske, átjáró mindenfelé, igazi kalózok gyöngyszeme a hely. Egyik apró sziget Scalpay, itt horgonyoztunk le.
Jégkoptatta kopár sziklák fogadnak. Itt-ott az állandóan nedves talajon a Skót-felföldön megszokott fűfélék zöldellnek, közöttük rózsaszín foltokban virít a hanga és csarab (erikafélék).
Scalpay világítótornya már messziről üdvözöl, holnap gyalogosan is felkeressük.
Az öbölben, ahol horgonyt dobunk, a házak kéményeiből különleges szagú füst száll fel. A tőzegre tippelünk, amiről olvastuk, hogy a szigeten mind a mai napig fűtenek vele.
Barny horgonyon:
2020. aug. 13.
Scalpay a Külső-Hebridákon Lewis és Harris szigetnél
Reggel újra visszakerült a bundás csizma a lábamra. Megjött a tegnapra ígért erős É-i szél, és 10 fokra lehűlt a hőmérséklet. Az Eilean Donan kastély óta nem volt ilyen hideg. A reggeli napsütés és a ragyogó színek megteszik hatásukat, kárpótolnak valamicskét az augusztusi hidegért.
Ma a szigetet fedezzük fel. A bal oldali házak felé evezünk, valahogy felcipeljük a dingit a sziklás, algáktól csúszós, meredek parton a dagály szintje fölé, és estig túrázunk.
Felkeressük a kikötőt, ami egy másik öbölben van:
A kikötőhöz tartozó parti épületben találunk két zuhanyzót, mindkettő nyitva. Szuper, végre én is tudok fürdeni, és nem kell Dénest hallgatnom, hogy "aki nem fürdik, az a kokpitban alszik". A konnektor viszont hiányzik, enélkül nem tudok hajszárítózni. Dénest is zavarja az én nyöszörgésem, hogy így a hajam, úgy a hajam, gyorsan felajánlja, hogy holnap átmotorozunk a kikötőbe a hajóval, rácsatlakozunk a parti áramra, és a hajóban megszáríthatom. Mennyi luxus holnapra!!!
Még beszélünk egy helyi halásszal, akinek a kikötőben áll a hajója, érdeklődünk a téli tárolás felől. Egyelőre még nem tudjuk, hol hagyjuk Barny-t, de már nincs sok időnk, augusztus végén repülnünk kell haza, Álminak kezdődik a suli, vissza kell költöznünk a Balatonalmádiban bérelt házba. Tavaly is ilyenkor már javában kerestük a megfelelő kikötőt, de most a covid miatt nehéz az információszerzés. Zárva vannak a kikötőkben az irodák, a megadott telefonszámokat hiába hívjuk, nem veszik fel, az e-mail-jeinkre nem érkezik válasz. Itt is csak annyit tudunk meg a halásztól, hogy tarthatjuk itt a hajót, de csak a vízen, a részletek felől pedig érdeklődjünk az információs táblán szereplő telefonszámon vagy e-mail címen. Dénes azonnal telefonál, hiába, egy e-mail-t is elküld reménykedve, csak ezután folytatjuk a sziget bejárását.
Meglepően jól értettük a halász angolját, amit annak tudtunk be, hogy az itteniek gaelül beszélnek, az angol nekik is olyan tanult nyelv, mint nekünk.
Az útikönyvünkben olvastuk, hogy a vasárnap a Külső-Hebridákon vallási alapon a templomi mise, a családdal töltött idő, a pihenés számára fenntartott nap. Zárva tartanak az üzletek, a benzinkutak, a szórakozóhelyek, a legtöbb étterem, a múzeumok, továbbá a szálláshelyek, hotelek java nem fogad erre a napra vendégeket. Korábban repülőjáratok és kompok sem közlekedhettek. A településen bandukolva találtunk még valamit, amit szintén nem kímélt meg a hagyomány.
Vasárnaponként a játszótér zárva, figyelmeztet a felirat:
Erikabokrok (hanga vagy csabat) között követjük a vizenyős ösvényt, miközben manószakállak lengedeznek a szélben.
Manószakállak, csak mi hívjuk őket így, valódi nevük gyapjúsás:
Most szerencsére nem ázottan lógnak, mint Arran szigetén július végén egy esős túranapunkon.
A világítorony felé sétálva feltűnt, hogy kisebb-nagyobb területű lapos mélyedéseket vágtak a földbe. A jobb alsó sarokban is látszik egy ilyen rész:
Kiderült, hogy innen nyerik ki a tőzeget a helyiek.
Mai célunk teljesítve:
Az apró csípő legyek egész nap a vérünket szívták, ki nem állhatom őket, a csípéseik helye még egy hét múlva is viszket.
Dénes tegnap kihagyta a fürdést, de mondta is, hogy ebből nem szeretne rendszert csinálni. Én meg sem szólaltam, hogy nálam már rendszer lett, hogy 5 napig nincs zuhanyzási lehetőség, aztán van, nehogy nekem is be kelljen menni a 10 fokos vízbe:
2020. aug. 14.
Scalpay - Seaforth-öböl (14 tmf)
A tegnapi szélből mára nem maradt semmi, de muszáj haladnunk tovább, ha szeretnénk megnézni Lewis és Harris központját, Stornoway-t. Kezdetnek átmotorozunk a kikötőbe, zuhanyzunk, hajat mosok, Dénes borotválkozik.
Megtisztulva motorozunk tovább egy közeli, emberek által lakatlan öbölbe, ami a fókáké. Remélem, megcsodálják frissen mosott hajamat :-)
Ritka pillanat, amikor nyitva lehet huzamosabb ideig a fedélzeten a tetőablak.
Meglepetést rejt az öblünk vize, a megszokott rózsaszín medúzák mellett itt-ott kék medúzák bukkannak fel:
A mai ebéd nagyon egyszerű, de annál finomabb:
Olvasással töltjük a napot a fedélzeten a napsütésben, és bár élvezzük, jobban örültünk volna a szélnek, amivel haladhattunk volna tovább. De a motorozásból már elég, annak ellenére, hogy Barny motorja kellemesen duruzsol.
Este 8 körül megjönnek a csípő legyek, be kell zárkóznunk, pedig még másfél óra naplementéig. Csak egy védőhálónk van:
2020. aug. 15.
Seaforth-öböl - Eilean Orasaidh sziget alatt (26 tmf)
Haladunk tovább észak felé, ismét motorozva, mert ma sincs szél. Mennyire nincs összhangban a tervünk az időjárással!
Utunk végére ránk telepszik a köd. Sejtelmes sziklaszigetek között araszolunk befelé óvatosan, a GPS nagy segítség. Még így is izgalmas bejutni a kalóztanyának is kiváló horgonyzóhelyre.
5 után horgonyzunk le. A program ugyanaz, mint tegnap, főzöcskézés, olvasás a kokpitban, mert közben elillant a köd, és kisütött a nap. Érkezett még két másik vitorlás is, mindegyik behúzódott egy-egy apró öblöcskébe. Az egyik öbölnek a neve Boszorkány-medence.
2020. aug. 16.
Eilean Orasaidh sziget alatt - Stornoway (Mol Sandwick) (7 tmf)
7.30-kor indulunk. Ködben jöttünk, ködben hagyjuk el a kalóztanyát, és meg sem állunk Stornoway-ig. Útközben látunk delfint, szulát:
Nagy halfarkasokkal (szkuák) is találkozunk:
A kertvárosi résznél horgonyzunk le, sajnos a hullámzástól nem vagyunk védve, de ezen most nem rágódunk. Két választásunk volt, vagy a kikötő, amiért fizetni kell, vagy ez az öböl. Azonnal felpumpálja Dénes a dingit, és már megyünk is a partra. Két nap után jó újra a szárazon.
Nincs itt Álmi, én veszem használatba a játszóteret, ami ma tilos, mert ma van vasárnap. Nem aggódom, hogy rám szólnak, mert nincs senki az utcán rajtunk kívül.
A kikötőhöz érve nem bírok ellenállni a nagy halnak. Barny-n nincs pecafelszerelés, pedig kíváncsi lennék, hogy milyen halak akadnának horogra Skóciában.
Itt még nem sejtjük, hogy két nap múlva majd együtt horgonyzunk és túrázunk az első két hajó utasaival (Thara és a katamarán).
A városháza, és a gael nyelvű utcanévtáblák:
A kikötő mellett van egy kastély, és sok-sok rövidebb, hosszabb jelzett túraösvény, tanösvény.
Bejárunk néhányat, mielőtt visszamennénk a hajóra. A dinginktől nem messze találtunk egy benzinkutat, ami önkiszolgáló, Dénes ide még visszamegy a kihozott kannáinkkal, mielőtt visszaevezünk Barny-ra. A fürdést ma sem hagyja ki :-)
A billegéstől már teljesen elszoktunk horgonyon, utoljára Arran szigeténél billegtünk még július végén.
Holnap hétfő, busszal szeretnénk elmenni két történelmi látnivalóhoz, és megnézni egy homokos tengerpartot, amikből van néhány a szigeten, de mind az Atlanti-óceánnak kitett nyugati oldalon. Barny-val idén már nincs időnk oda átvitorlázni.